Gloria Victis 2017 történelmi vetélkedő - Opra Laura élménybeszámolója

A Rákóczi Szövetség 2017. október 21-23. között huszonötödik alkalommal valósította meg Gloria Victis elnevezésű, Történelmi vetélkedővel és Kárpát-medencei Ifjúsági Találkozóval egybekötött 1956-os emlékünnepségét.

Én az irodalmi pályázaton vettem részt, amelyben egy ’56-ban harcoló bácsi az emlékeit idézi fel, én pedig az utamról írok vele együtt párhuzamban. Az alkotásom a szövetség által dicséretben részesült. A díjátadón még olvasnom is kellett belőle a diáktársaimnak! J Különösen a prológus tetszett a zsűrinek, de még egy két rész a tárgyalásból is megragadta őket:  

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” A gondolat szállóigévé lett, nem véletlenül, hiszen az életünk során mindannyian keressük a helyünket a világban, valahol otthonra, megérkezésre vágyunk. Valahol otthon lenni – számomra azt jelenti, hogy kötődőm, tartozom valahová, valakihez, valamihez, a helyhez ahol születtem, ahol élek, a családomhoz, a barátaimhoz, a szokásaimhoz, a hagyományokhoz, az anyanyelvhez, a kultúrához.

A bevezetésben szeretném elmondani, hogy mi késztetett a pályázaton való részvételre…

…1956 őszén ez sikerült egy nemzetnek, még akkor is, ha nagy árat kellett fizetni érte. Ritka, kivételes történelmi pillanat volt, mondják, akik átélték…

…Nagyon fontos, hogy még élnek a nagy időknek szemtanúi, még szó szerint „velünk él a történelem” amiről nem tudnak és nem is akarnak elfeledkezni. Remélem elmesélték a gyerekeiknek, az unokáiknak, a dédunokáiknak.

Elmesélték nekem. Őszintén kíváncsi vagyok rá, az emberre, aki hétköznapi életet él és a történelem hőssé színezi. Hogy hogyan találkoztam Béla bácsival és Mária nénivel, és hogy milyen élmény volt számomra a közös időutazás, ez a dolgozatom témája… ”

A szövetség minden pályázót, mind a történelmi vetélkedőre, mind az irodalmi pályázatra jelentkezőket, meghívott a rendezvénysorozatra. Szombaton délelőtt érkeztem meg a fővárosba, majd metróra ültem és elindultam a szállásomra. A regisztráció után felindultam a szobámba és lám 4 éve nem is látott kárpátaljai barátnőt láttam meg az ajtó mögött! Kicsi a világ! J

Rövid nosztalgiázás után elindultunk a műegyetemre a díjátadóra, utána a vacsora következett a pár utcával arrébb lévő menzán és a barbecue-s husi után elindultunk a Nemzeti Színházba megnézni a Kőrhinta című előadást. ESZMÉÉÉÉLETLEN volt! Életem legjobb színházi darabját láthattam!

Vasárnap reggel korán elindultunk a rákoskeresztúri Új köztemetőbe, ahol megnéztük és meghallgattuk a 301-es parcella történetét. Az 1956-os forradalmat követő megtorlás sok áldozatának nyughelye.
A magyar nemzet egyik legfontosabb történelmi emlékhelye. Itt található a kivégzett magyar mártír miniszterelnök, Nagy Imre sírja is.
Magyarországon – és valószínűleg az egész világon – az egyetlen temetőrész, amelyet pusztán a parcellaszám említése egyértelműen azonosít. Akik csak egy keveset hallottak a parcella történetéről, nevéről azok is a forradalomra és az itt eltemetettekre – köztük Nagy Imre volt miniszterelnökre asszociálnak.
A parcella nem csak a nemzeti harc, bukás és feltámadás szimbóluma, jelképe a nemzet sokévtizedes kettészakadottságának is.

A temetőlátogatás után, a Nemzeti Múzeumot futottuk át gyorsan, ebéd és indultunk is a BME-re, az emlékműsorra és az utána következő fáklyás felvonulásra.
Tudni kell, hogy több mint 500 diák érkezett a Kárpát-medence különböző részeiről, és a fáklyás felvonuláson nagyjából 3000 ember vitte együtt a lángokat. Elindultunk a Bem térre és a vihar ellenére is végig sétáltuk a távot. Utána szimfonikus koncert lett volna a program szerint, de az új barátaimmal együtt, eléggé eláztunk és ezért vissza mentünk a szállásra.

Én kicsit elkalandoztam a hétfői kirándulásokról, így én a Kincsem című film megnézése helyett, inkább a világ egyik leismertebb sajtófotó versenyének, a World Press Photo pályázat díjazott fotóiból rendezett kiállítására látogattam el. Ebben az évben 126 ország 5034 fotóriporterének 80 408 pályázatra beküldött felvételeiből válogatott a zsűri.  A fényképeket megnézve az érdeklődők jobban megérthetik, mi zajlik körülöttünk a világban és láthatjuk az elmúlt év hétköznapjaiból és legfontosabb eseményeiből kiragadott pillanatokat. Nekem ez a kiállítás nagy örömet okozott, hiszen szabadidőmben szeretek a fotózással foglalkozni.

Mindezt összefoglalva, egy csodás hétvégét tölthettem el Budapesten a Rákóczi Szövetségnek köszönhetően. Köszönöm!

Opra Laura, 12.D osztály

 

Amikor ügyet intézhetsz

Titkárságunk az alábbi időpontokban kereshető:

Hétfő: 8:00-16:00
Kedd: 8:00-16:00
Szerda: 8:00-16:00
Csütörtök: 8:00-15:30
Péntek: 8:00-14:3